Dóm

Szent Márton plébánatemplom.

Az itt álló kápolnát először az 1264-es oklevélben „capella Sancti Martini” említették meg.
A mai templom alapítójának és építtetőjének Hans Siebenhirtert tekintik, aki 1463-tól volt Kismarton zálogura. 
1495-ben készült el a főhajó. A négyemeletes, nyeregtetős északi torony a saroktoronnyal 1520-ban, míg a déli torony sosem készült el. 
1589-ben a tűzvész pusztította el a főhajót, amelyet 1628-29-ben építettek újjá.
1904-ben, amikor a templomot gótikus elemekkel látták el, felújították a kórus boltozatát, a köríves ablakokat csúcsívesre cserélték és üvegfestményekkel látták el. 
A presbitérium alatti kripta 1716-ból származik, amikor Matthias Marckhl volt a plébános és egészen 1962-ig itt temették el a püspököket.
A Családi kápolnában található az egykori mellékoltár kép „A győzedelmes Boldogasszony”, amelyet Michael Angelo Unterberger festett 1747-ben. 
A templom mellett egykori temető áll. Az ún. „csontházat” 1501-ből 1804-ben szüntették meg. 
1952-ben kívülről és belülről is felújították a templomot. 
2002-2003-ban Paul Iby püspök a dóm átalakítása mellett döntött.

A Lichtblau-Wagner építésziroda olyan koncepciót talált ki, amely a gót építészettől a jelenkorig ível, anélkül hogy a lenyügöző építészet elvenné a lélegzet erejét.

A modern berendezés Brigitte Kowanz munkáját dícséri.